Az adóeljárási jogszabályok változásáról, avagy valóban egyszerűbbé vált a szabályozás?

A 2018. január 1. napján hatályba lépett új adójogszabályok jelentős változásokat hoztak az adózás törvényes eljárási rendje körében. A szabályozás szerkezete teljes mértékben átalakult, a jogalkotó szakított a korábbi egységes megoldással, és egy merőben új szabályozási koncepció kialakítására tett kísérletet.

Az új koncepció révén a jogalkotó egy egyszerűbb szabályozási környezet kialakítását, ügyfélközpontú szolgáltatások nyújtását az adóhatóság részéről valamint a jogkövető adózók támogatását tűzte ki célul.

A szabályozási koncepció három új eljárási törvényre épül, amelyek a következők:

  • az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.), amely valamennyi adóhatósági eljárásra irányadó általános eljárási rendelkezéseket magába foglaló kódexként funkcionál, azaz általános adóeljárási törvény,
  • az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (új Art.) amely főként az adóeljárással kapcsolatos lényegi szabályokat valamint az adózói jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseket foglal magában így az Air mellett különös adóeljárási törvénynek tekinthető,
  • továbbá az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.), amely kifejezetten a végrehajtás során alkalmazandó előírások összességét foglalja össze.

A figyelembe veendő normák köre azonban itt még nem ér véget, tekintettel arra, hogy a részletszabályok megállapítása – ellentétben a korábbiakban alkalmazott miniszteri rendeletekkel – főképp kormányrendeletek útján történik.

A rendeleti szintű szabályozás köréből kiemelendő az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII.28.) Korm. rendelet, amely az Air.-nek valamint az Art.-nek is végrehajtási rendeletéül szolgál, ezért itt érdemes keresnünk többet között az ügyintézési határidőkre, a változásbejelentésre valamint az adófizetés módjára, időpontjára vonatkozó részletrendelkezéseket is.

A fentieken túl néhány anyagi jogszabályban – így például a Tao. törvényben, az Áfa törvényben illetve az Szja. törvényben – találhatjuk az egyes adónemekre vonatkozó eljárási részletszabályokat, így a fenti adónemek tekintetében ezen normahelyeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A szabályozás szerkezete kapcsán érdemes kiemelni továbbá, hogy – ellentétben a korábbiakban alkalmazott megoldással – 2018. január 1-jétől a korábbi Ket. helyébe lépő általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) az adóigazgatási eljárások során már egyáltalán nem funkcionál háttérjogszabályként.

A szabályozási struktúra jelentős változása ellenére számos, a korábbiakban már megismert rendelkezéssel találkozhatunk, ugyanakkor bizonyos területeken – például a szigorodó bizonyítási szabályok esetén is – a kodifikáció nagy számú újítást hozott az eljárási normák körében valamint számos új jogintézményt – mint például a feltételes adóbírság intézményét – is bevezetett a jogalkotó.

Fentiek alapján joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az új szabályozási koncepció valóban képes lesz-e megvalósítani egyik fő célját, nevezetesen az eljárások egyszerűsítését tekintettel arra, hogy az új rendelkezések által egy szerteágazó szabályozási környezet jött létre, amelyben az adózónak nem csupán annak gerincét képező három fő törvényre, hanem azokon túl számos végrehajtási rendeletre is figyelemmel kell lennie sőt, egyes esetekben ismernie kell az anyagi jogszabályokban elhelyezett eljárási rendelkezéseket is.

Éppen ezért javasoljuk, hogy érdemes tudatosabb, körültekintőbb adózói magatartást tanúsítani, hiszen a szabályozás jelentős változása következtében egyre bővül a figyelembe veendő jogforrások köre, ami akár adózói mulasztáshoz is vezethet valamint a jogorvoslati rendszer illetve a bizonyítás korlátai is nehezíthetik az adózók helyzetét az adóhatósággal szemben.

dr. Fazekas Anna Patrícia