A legfontosabb tudnivalók a vezető állású munkavállalókról

vezető

Biztosan mindenki hallotta már a vezető állású munkavállaló kifejezést, sőt akár az is lehetséges, hogy a munkaviszony létesítése során fel is merült annak a lehetősége, hogy vezető állású munkavállalóként kerüljön sor a foglalkoztatására. Alábbi cikkünkben röviden bemutatjuk, hogy mit is jelent „vezetőnek” lenni, és melyek a legfontosabb szempontok, amiket érdemes mérlegelni, ha a felek a munkavállaló vezető állású munkavállalóként történő foglalkoztatásában kívánnak megállapodni.

Mindenekelőtt fontos a vezető állású munkavállaló fogalmának tisztázása, amely a Munka Törvénykönyvében (a továbbiakban: Mt.) a munkaviszony típusai cím alatt kapott helyet.

A törvény szerint vezető állású munkavállaló:

  • munkáltató vezetője – tipikusan vezető tisztségviselő -, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és – részben vagy egészben – helyettesítésére jogosított más munkavállaló – így akár egy vagy több cégvezető;

  • valamint az a munkavállaló, aki munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.

A fenti feltételek kapcsán fontos leszögezni, hogy azok nem konjunktívak, azaz az Mt. gyakorlatilag három lehetőséget szabályoz a vezető állású munkavállaló kapcsán, amelyek közül elegendő csupán az egyik feltételeinek megfelelni.

Az utolsó esetben – tehát amikor a munkavállaló kiemelt vagy bizalmi jellegű munkaköre indokolja az általánostól eltérő szabályok alkalmazását – elengedhetetlen rögzíteni, hogy ez a felek megállapodásának kérdése, nem pedig a munkáltató egyoldalú döntése.

A vezető állású munkavállalók pozíciójának jelentősége abban rejlik, hogy esetükben az Mt. sokkal rugalmasabb szabályokat ír elő rájuk nézve, amelyek közül a legjelentősebb, hogy nagyobb mértékben enged eltérést az általános szabályoktól, amely majd a munkaszerződés megírásakor lesz igazán lényeges.

A következőkben a leglényegesebb eltérésekre kívánjuk felhívni figyelmet, amelyeket mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalról érdemes mérlegelni a jogviszony létesítése során.

Előrebocsátva annyit mondhatunk, hogy a vezető állás munkavállalói oldalról nagyobb szabadsággal, ugyanakkor nagyobb felelősséggel is jár, ugyanis az Mt. kimondja, hogy a vezető munkarendje kötetlen, valamint a vezetőre a kollektív szerződés hatálya sem terjed ki.

A felelősség terén a leginkább szembeötlő különbség a nem vezető állású munkavállalókhoz képest, hogy a vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel.

Az általános szabályoknál szigorúbb az Mt. amikor a vezető kapcsán kimondja, hogy az azonnali hatályú felmondás joga a vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.

A felmondás tekintetében általánosságban ismert szabály továbbá, hogy munkáltatói felmondás esetén nem érvényesül az indokolási kötelezettség, ugyanakkor szintén fontos – ám kevésbé ismert – rendelkezés, miszerint bizonyos felmondási védelmek nem érvényesülnek, így például nem kell alkalmazni a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartama alatti felmondás tilalmának szabályait.

A vezető munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a munkáltató tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni – ez magasabb mint más munkavállalók esetén.

A fentiek mellett az Mt. előírásai bizonyos esetekre nézve tiltják az eltérést a törvényi rendelkezésektől, így a vezető munkaszerződésének kialakítása során a felek nem hagyhatják figyelmen kívül a szülési szabadságra vonatkozó szabályokat, azon előírásokat miszerint a nőt várandósságától gyermeke hároméves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfit pedig szintén a gyermek hároméves koráig éjszakai munkavégzésre nem lehet kötelezni, továbbá nem lehet eltérni több olyan jogszabályhelytől sem, amelyek az emberi reprodukciós eljárással összefüggő orvosi kezelés kapcsán, továbbá a gyermek gondozása kapcsán kedveznek a munkavállalónak.

Végezetül érdemes még néhány szót ejtenünk az összeférhetetlenség kérdésköréről, ugyanis a vezető további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, sőt ezen túlmenően

  • nem szerezhet részesedést – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben,

  • nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet, továbbá

  • köteles bejelenteni, ha a hozzátartozója tagja a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is folytató vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, vagy vezetőként munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet is folytató munkáltatónál.

Munkavállalóként nagyon is érdemes a fentieket mérlegelni, ugyanis a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történő megszegése azonnali hatályú felmondásra ad okot.

Összegzésként elmondható tehát, hogy a munkavállaló vezetőként történő foglalkoztatásának egyaránt vannak előnyei és hátrányai, így a munkaviszony létesítése előtt a feleknek a fentiekben röviden ismertetett szempontokat érdemes lehet megvizsgálniuk.

Kapcsolat