A büntetés kiszabásának elvei – enyhítő és súlyosító körülmények a büntetés kiszabása során

A büntetéskiszabás a bíróság egyik legfontosabb feladata. A megfelelő büntetés kiszabása igen bonyolult és összetett bírálatot igényel, tekintettel arra, hogy az azonos törvényi tényállást kimerítő cselekmények között jelentős különbségek lehetnek, illetve az elkövetők személyiségjegyei is eltérhetnek egymástól. Ebből kifolyólag fontos kritérium tehát az, hogy a törvényes keretek között kiszabott büntetésben is érvényesüljön az individualizáció (egyéniesítés) elve.

A büntetést a 2012. évi C. törvényben (Btk.) meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

A bíróságok kötelezettségei közé tartozik az, hogy a büntetéskiszabás során számításba jövő valamennyi alanyi és tárgyi tényt felderítsék, és azokat a jogkövetkezmények alkalmazásakor értékeljék. A büntetéskiszabási tényezőket nem lehet egyszer s mindenkorra taxatívan felsorolva meghatározni. Mégis szükség van egyfajta iránymutatásra, amely sorba állítja mindazon tényezőket, amelyek felderítése és értékelése a bíróságok részéről elvárt követelmény.

Így túlnyomó többségében ezek az enyhítő és súlyosító körülmények határozzák meg azt, hogy egy adott büntetési tételkereten belül milyen mértékű büntetést fog alkalmazni a bíróság. Ezen büntetéskiszabás során értékelendő enyhítő és súlyosító körülményeket a Kúria 56. számú BK véleménye tartalmazza (56. BK vélemény).

E szerint a büntetést befolyásoló körülményeket nem általánosságban, hanem a konkrét ügyre vonatkoztatva kell értékelnie, és a határozatában megindokolnia a bíróságnak. Akár arra is sor kerülhet, hogy ugyanazon tény más cselekmény vagy más elkövető vonatkozásában közömbös vagy ellenkező hatású. A súlyosító és enyhítő körülményeknek nem csak a száma, hanem a nyomatéka is fontos. Előfordulhat, hogy még enyhítő körülmények mellett is a büntetési tételkeret felső határának megfelelő büntetés kiszabására kerül sor.

A kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló tényezők mérlegelésekor is érvényes, következésképpen a törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, vagy a súlyosabb vagy enyhébb minősítést megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítőként vagy súlyosítóként is értékelni.

Az enyhítő és súlyosító körülmények között különbséget tehetünk az alapján, hogy az elkövető személyében rejlő körülményekről, azaz alanyi körülményekről, vagy pedig a cselekményből fakadó, azaz tárgyi körülményekről van-e szó.

A büntetést befolyásoló alanyi tényezők:

• Enyhítő körülmény a büntetlen előélet, kivéve, ha az elkövető fiatalkorú vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőtt. A büntetlen előélet szintén nem értékelhető annak a javára, aki a bűncselekményt olyan beosztás felhasználásával valósította meg, amelyben a büntetlen előélet alkalmazási feltétel.
• A büntetett előélet ezzel szemben általában súlyosító körülmény. Amennyiben az elkövetőt a bűncselekmény elkövetése előtt már jogerősen elítélték, akkor a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából büntetett előéletűnek számít, akkor is, ha már mentesült a büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól. Azonban, ha a korábbi büntetés csupán nevelő jellegű volt, vagy az elkövetőt csekélyebb tárgyi súlyú deliktum miatt ítélték el, és a büntetés kiállása óta hosszabb idő eltelt, akkor a korábbi elítélés súlyosító körülményként való értékelése már nem indokolt.
• Súlyosító körülmény főszabály szerint, ha az elkövető visszaeső, különös visszaeső, többszörös visszaeső, vagy erőszakos többszörös visszaeső. Súlyosító körülmény, ha az elkövető más ügyben alkalmazott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, a feltételes szabadság ideje alatt, vagy a kegyelem véglegessé válása előtt valósította meg a bűncselekményt.
• Ha az elkövető fiatalkorú az nem enyhítő körülmény, viszont ilyenként értékelendő, ha a bűncselekmény végrehajtásakor az elkövető életkora a büntethetőség határát nem sokkal haladta meg, vagy fiatal felnőtt volt. Az idős korral rendszerint együtt járó testi, valamint szellemi hanyatlás, valamint tűrőképesség-csökkenés miatt az idős kor enyhítő körülmény. Időskornak a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkor számít.
• Enyhítő hatású az elkövető iskolázatlansága, műveletlensége, kivéve, ha olyan deliktumot valósított meg, amelynek súlyát értelmi képességtől függetlenül bárki fel tudja mérni (pl. rablás, emberölés). Ezzel szemben súlyosító körülmény, ha az elkövető műveltségét vagy szakmai képzettségét használja fel a bűncselekmény megvalósításához. A beszámítás képesség korlátozottsága enyhítő körülmény, az iszákos életmód viszont súlyosító, ahogyan az önhibából eredő bódult vagy ittas állapot is.
• A társas elkövetés általában súlyosító tényező.
• Az eshetőleges szándékkal történő elkövetés enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető olyan deliktumot valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el lehet követni. A cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék és előre megfontolt szándék viszont súlyosító tényező.
• Az önfeljelentés enyhítő körülmény, különösen akkor, ha emiatt vált lehetővé a bűncselekmény felderítése, vagy azt jelentős mértékben elősegítette. A bűnösségre kiterjedő beismerő vallomás is enyhítő körülményként értékelendő, különösen, ha az feltáró jellegű.
• Az elkövető betegsége, jelentős mértékű rokkantsága, vagy egyéb olyan ok, amely a büntetés elviselését megnehezíti enyhítő hatású, még akkor is, ha a deliktum elkövetése után állt elő.

A büntetést befolyásoló tárgyi körülmények:

• Enyhítő körülmény, ha a cselekmény kísérleti szakban marad és annál nyomatékosabban értékelendő, minél távolabb áll a cselekmény a befejezettségtől.
• Súlyosító tényező a fondorlatos, kitartó és gátlástalan elkövetés mód.
• Szintén súlyosító körülmény élet és testi épség elleni deliktumoknál az elkövetésez használt eszköz különös veszélyessége. Például, ha eszköz az adott módon használva az elhárításra esélyt sem adva alkalmas a halálos eredmény előidézésére.
• Nagy mértékben meghatározza a deliktum tárgyi súlyát a cselekmény káros következménye, amely lehet pénzben kifejezhető kár, hátrány, vagy gyógytartammal jellemezhető sérülés, de lehet nem mérhető pszichológiai következmény is. Az átlagost lényegesen meghaladó sérelem általában súlyosító, míg az átlagosnál lényegesen kisebb mértékű sérelem általában enyhítő körülmény.
• Ha a passzív alany védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen, oltalomra szoruló személy, terhes nő, vagy az elkövető közeli hozzátartozója az súlyosító körülmény. Enyhít viszont a sértett felróható közrehatása és megbocsátása.
• A deliktum kétszeres vagy többszörös minősülése, a folytatólagosság és a bűnhalmazat súlyosító körülmény.
• Enyhítő körülmény, ha az elkövető az általa okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, illetve kisebb nyomatékkal az is, ha a kár tőle függetlenül térült meg.
• Az elkövetéstől fogva eltelt hosszabb időtartam enyhítő körülményként értékelendő, különösen, ha ez az időtartam már megközelíti az elévülési időt.
• A bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülmény.
• Súlyosító körülmény a bűnszervezetben való elkövetés is, kivéve. ha a Btk. 91. § (1) bekezdésével állapítják meg.

Amennyiben cikkünkkel kapcsolatban további kérdése lenne vagy ezen a területen jogi segítségre volna szüksége, úgy forduljon ügyvédi irodánkhoz bizalommal!

Kapcsolat