Az egyszerűsített foglalkoztatás

Egyszerűsített foglalkoztatás

Hallott már az egyszerűsített foglalkoztatásról? – Bemutatjuk a legfontosabb szabályait!

Létezik egy, leginkább a fekete foglalkoztatás visszaszorítását célzó jogintézmény, amely hasznos lehet mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára, ugyanis csekély adminisztratív teendővel jár, az adóteher szempontjából is igen kedvező, továbbá bizonyos munkák esetén kifejezetten célravezető lehet az alkalmazása. Az alábbiakban az egyszerűsített foglalkoztatás főbb szabályait mutatjuk be.

Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályozása három törvény keretei között valósul meg, a legfontosabb forrása az Efotv., de ezen felül találkozhatunk rendelkezésekkel mind a Munka Törvénykönyvében, mind pedig az Art.-ban.

Fontos tudni, hogy egyszerűsített foglalkoztatás keretében többféle munkára is létesíthető munkaviszony így többek között mezőgazdasági és turisztikai idénymunkára, továbbá alkalmi munkára, amelyen belül a törvény speciális szabályokat határoz meg a filmipari statisztákra.

A fentiek közül az alábbiakban az alkalmi munkára létesített egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony főbb szabályait fogjuk ismertetni, amelyek közül a legfontosabb annak a meghatározása, hogy a jogalkotó mit tekint alkalmi munkának.

A fentiek szerint alkalmi munka: a munkáltató és a munkavállaló között

  • összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és

  • egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és

  • egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony.

A jogszabály a fentieken túl megfogalmaz még egy igen fontos korlátot, miszerint maximálja az egy naptári napon a munkáltató által az efo keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámát, ugyanis a törvény kimondja, hogy az egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott munkavállalók létszáma nem haladhatja meg

  • az Mt. hatálya alá tartozó főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt,

  • egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt,

  • hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt,

  • húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát.

Az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony létrehozása rendkívül egyszerű, ugyanis elegendő hozzá a felek szóbeli megállapodása és a törvényben előírt bejelentési kötelezettség teljesítése.

A fentiek azt jelentik tehát, hogy nincs szükség írásbeli munkaszerződés megkötésére, a bejelentési kötelezettség pedig csupán csekély adminisztratív teherrel, így elektronikusan, országos telefonos ügyfélszolgálaton, továbbá mobilalkalmazás útján is teljesíthető.

Amennyiben a felek a későbbi jogviták elkerülése érdekében mégis a munkaszerződés írásba foglalása mellett döntenek, a törvény mellékletei között megtalálhatják a jogalkotó által létrehozott formaszerződést is.

Ami az egyszerűsített foglalkoztatás egyik legnagyobb előnyét jelenti, az a hozzá kapcsolódó közteher mértéke, amely munkavállalónként és naptári naponként az alábbi összegeket jelenti:

  • mezőgazdasági idénymunka esetén 500 forint,

  • turisztikai idénymunka esetén 500 forint,

  • alkalmi munka esetén 1 000 forint,

  • filmipari statiszta alkalmi munkája esetén 3000 forint.

A fenti összegek megfizetésével a munkáltató és a munkavállaló mentesülnek az alábbi adókötelezettségek teljesítése alól:

  • munkáltató esetén: szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja tv-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség,

  • munkavállaló esetén: nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési, személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség.

Munkavallói szempontból elengedhetetlen megjegyezni, hogy az efo keretében foglalkoztatott személy nem minősül biztosítottnak, így csupán nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra szerez jogosultságot.

Szintén mérlegelendő a munkavállaló szempontjából, hogy a fenti munkaviszonyból származó jövedelemnek a kifizetett (nettó) munkabér száz százalékát kell tekinteni. Ugyanakkor a munkavállaló mentesül az egyszerűsített foglalkoztatásból származó jövedelem megállapítása és bevallása alól, ha az nem éri el a törvényben meghatározott mentesített keretösszeget.

A munkáltatói kötelezettségeket vizsgálva érdemes még szót ejteni arról, hogy a munkáltatót az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggésben bevallási kötelezettség terheli, amelynek havonta, a 1908-as nyomtatványon, a tárgyhót követő hó 12. napjáig tehet eleget.

A munkáltatót nem terheli ugyanakkor az elszámolási évet követő év január 31. napjáig összesített igazolás kiadási iránti kötelezettség, viszont köteles olyan bizonylatot kiállítani és átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme.

A fentiekből jól látható, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás számos előnnyel rendelkezik munkáltatói és munkavállalói szempontból egyaránt, főként az olyan, gyakran feketegazdaságot erősítő területeken, mint az alkalmi munka. Amennyiben a felek képesek a jogszabályban előírt feltételek teljesítésére – elkerülve ezzel a rendelkezések figyelmen kívül hagyásának esetére kilátásba helyezett szankciókat – úgy kiválóan alkalmas lehet a felek számára kölcsönösen kedvező jogviszony létrehozására a feketefoglalkoztatás elkerülése érdekében.

Jelen cikk nem minősül adótanácsadásnak, minden eset egyedi megítélést igényel, amelyre tekintettel javasoljuk, hogy egyedi ügyében vegye igénybe ügyvéd, vagy adószakértő segítségét.

Kapcsolat