Az Eszjtv. rendelkezései veszélyhelyzetben, valamint az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdések

Eszjtv

Az országok fejlettségi szintjétől függetlenül konstatálható a tény, hogy az egészségügyi szolgáltatórendszer egy annyira komplex terület, hogy azt a legnagyobb körültekintés, a megfelelő mértékű állami beavatkozás, illetve anyagi források rendelkezésre állása mellett is lehetetlen zökkenőmentesen működtetni. Az ok univerzális, azonban hazánkban jelenleg az orvoslás jogszabályi környezetének vonatkozásában egy jelentős mérföldkőhöz értünk, hiszen az elmúlt közel 50 évben nem volt ilyen nagymértékű változás a területet illetően.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (továbbiakban: „Eszjtv.”) rendelkezéseinek hatályba lépési időpontjai is több helyen aggályosak, nemhogy az érintettek – a személyi hatály alá tartozók (egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek) ­– számára a paragrafusok értelmezése. A helyzet tehát jelenleg kaotikusnak mondható az új jogviszonyt illetően.

Az egészségügyi rendszer strukturális átalakítását is célzó törvény hatálya az állami és az önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatóra, annak fenntartójára, valamint az állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy jogállására terjed ki. Az egészségügyi szolgálati jogviszony egészségügyi szolgálati munkaszerződéssel (továbbiakban: „Munkaszerződés”) jön létre – ennek megfelelően háttér jogszabályként irányadó az egészségügyi szolgálati jogviszonyra a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.), az egészségügyi tevékenységről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: „Eütev.”), valamint az ezek felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletek.

Az – Eszjtv. hatálya alá tartozó- egészségügyi szolgálató által foglalkoztatott közalkalmazott és munkavállaló jogviszonya 2021. március 1. napján alakul át egészségügyi szolgálati jogviszonnyá. Ezen időpontig a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.), illetve az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni, emellett az érintett a jogviszonyát nem szüntetheti meg a veszélyhelyzet ideje alatt. A Munkaszerződés tartalmáról az érintetteket írásban kell tájékoztatni legkésőbb 2021. február 28. napjáig azzal, hogy a szerződésben rögzítettek alkalmazása 2021. március 1. napjától kötelező Felmerülhet a kérdés, hogy ez a rendelkezés maradéktalanul megfelel-e a jogbiztonság követelményének.

Az Mt. több helyzetben elvárja a munkáltatótól, hogy a munkavállaló részére kellő időt biztosítson az esetleges változások, lehetőségek és szerződés módosítások elfogadására. Ezt az általános előírást a jogszabályi rendelkezések betartásával elkerülhetik, mely kiszolgáltatott helyzetbe hozza a jogviszony másik alanyát. Ha a Munkaszerződés nem kerül a fentebb rögzített záró napig megkötésre, úgy az érintett közalkalmazotti jogviszonya megszűnik, mely esetre az alábbi végkielégítési szabályok lesznek irányadóak:

  1. ha az érintett kevesebb, mint 20 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 1 havi,
  2. ha az érintett legalább 20 év, de 30 évnél kevesebb figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 2 havi,
  3. ha az érintett legalább 30 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 3 havi,

a jogviszony megszűnésekor érvényes illetményének megfelelő összegű végkielégítésre jogosult.
A Kjt. ezzel ellentétben a közalkalmazottnak, azaz az egészségügyi dolgozóknak az alábbiak szerint határozta meg a végkielégítés mértékét:

  1. három éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő esetén, egy havi;
  2. öt éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő esetén, két havi;
  3. nyolc éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő esetén, három havi;
  4. tíz éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő esetén, négy havi;
  5. tizenhárom éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő esetén, öt havi;
  6. tizenhat éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő esetén, hat havi;
  7. húsz eves közalkalmazotti jogviszonyban töltött esetén nyolc havi távolléti díjnak megfelelő összeg.

A végkielégítés körében a Kjt. és az Eszjtv. szabályozásának összevetése során láthatjuk azt is, hogy míg a Kjt. a távolléti díjat veszi alapul, úgy az új törvény a havi illetményt. Azért lényeges ez az eltérés, mert a távolléti díj definíciójába beletartoznak a pótlékok is, és általános tényként rögzíthetjük, hogy az érintett szektorban ezen pótlékok kiemelt szereppel bírnak, hiszen az egészségügyi dolgozók keresetének jelentős részét ezen összegek teszik ki.

Az aktuális kérdések közé sorolhatjuk továbbá a közalkalmazotti jubileumi jutalmak témakörét is. A Kjt. alapján a huszonöt, harminc, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező egészségügyi dolgozóknak jubileumi jutalom járt. Több érintettben felmerült a kérdés, hogy amennyiben megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya, úgy az magával vonja-e a jutalomra való jogosultság megszűnését is. Az új törvény kifejezetten nem rendelkezik ezen kérdésről, azonban a 19. § (5) bekezdése rögzíti, hogy „törvény hatálybalépése nem szakítja meg a 2020. december 31. napján fennálló jogviszonyból eredő igények elévülését.” A jelenlegi veszélyhelyzet ideje alatt irányadó rendelkezés rögzíti, hogy ez az időpont 2021. március 1. napjára módosul. Ennek megfelelően leszögezhető tehát, hogy a jogszabályi rendelkezés jelenlegi értelmezése alapján a jelenlegi jogviszonyból eredő igények, így a jubileumi jutalmak kifizetésének feltétele is az, hogy az érintett jogviszonya fennálljon 2021. március 1. napjáig.

A fenti módosításokon túlmenően az is jelentős horderejű kérdést vet fel, hogy a jelenleg kialakult járványügyi helyzetre való tekintettel az Eszjtv. rendelkezései mikor lépnek hatályba. A Kormány az 530/2020. (XI.28.) Kormányrendelettel ugyanis elrendelte a fentebb rögzített eltérő rendelkezések alkalmazását, azonban a jelenlegi szabályozás szerint ez a jogszabály 2021. február 8. napján hatályát veszti, melynek eredményeképpen a terület szabályaira jogdogmatikailag az Ejsztv. rendelkezései lesznek irányadóak, ez viszont tovább nehezíti mind a jogértelmezést, mind a jogalkalmazást.

Az alapvető jogalkotói cél az orvosbér emelése volt, melynek megvalósulását akkor lehet kétségkívül megállapítani, ha kikristályosodik, hogy az országos kórház-főigazgatóság hogyan dönt az ügyeleti óradíjak kérdésében, hiszen az 528/2020. (XI.28.) Kormányrendelet felhatalmazást ad az illetményen felül járó további díjaknak, azok feltételeinek és mértékének megállapítása tárgyában.

Álláspontom szerint a fenti körben történt jogalkotás számos fontos kérdést hagy megválaszolatlanul. Jelenleg úgy tűnik, csak a tisztánlátást nehezíti el a jelenleg minden területet érintő gyors jogalkotási folyamat.

A jelen cikkben taglalt kérdések a veszélyhelyzet idején irányadó átmeneti szabályokra fókuszálnak. Álláspontom szerint a veszélyhelyzet meghosszabbításával a tanulmányban hivatkozott jogszabályok hatálya is kiterjesztésre kerül majd legalább 2021. március 1. napjáig, melynek eredményeképpen a további kérdések a Munkaszerződés aláírását követő helyzettel összefüggésben kerülhetnek majd megválaszolásra. A konklúziót már jelen publikációban is levonhatjuk, miszerint a rendszer hirtelen történő átalakítása és a változások a szigorú határidőkhöz kötött végrehajtása nem csak a már többször említett jogbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket vetnek fel, de az ellátórendszer működését sem segítik.

Készítette: dr. László Vivien
Lezárás időpontja: Budapest, 2021. január 26.

Ha fentiekkel kapcsolatban kérdése van forduljon hozzánk bizalommal.

Kapcsolat