Ius ad bellum – A háború nemzetközi jogi szabályairól és a háborús bűncselekményekről

Feb 28, 2022

A háborúk mindig kegyetlenek, bármilyen nemes elv is vezérli a hadviselő feleket, az ártatlanok szenvednek. Az emberiség történelme azonban nem csak a könyörtelen háborúkkal fonódott össze, hanem a háborúk mellett a hadviselés során alkalmazandó szabályok is megszülettek és a nemzetközi szokásjog részévé váltak. Már a kezdeteleges történelmi és vallási kultúrában is jelentek meg arra vonatkozóan szabályok, hogy katona csak katona ellen harcol, a magát megadó katonát nem öli meg, a nőket, öregeket, gyermekeket kímélik, a templomokban és egyéb kegyhelyeken pedig nincs helye harcoknak.

Ius ad bellum – A háború nemzetközi jogi szabályairól és a háborús bűncselekményekről

A hadviselés során alkalmazandó szabályok fokozatosan alakultak ki, azonban a szabályok megsértését rendszerint maximum a győztes fél szankcionálta. 1474-ben Peter von Hagenbachot, aki Merész Károly burgundiai uralkodó hűbérese volt, az általa elfoglalt Breisach városában elkövetett kegyetlenkedései miatt a várost visszafoglaló katonai koalíció parancsnokai által kinevezett katonai törvényszék ítélte halálra, számos jogtudós álláspontja szerint ezt az eljárást tekintik a nemzetközi büntetőbíráskodás első példájának.

A hadijogi szabályok fejlődéstörténetében jelentős dátumnak számít 1859, Henri Dunant svájci polgár a solferinói csata sebesültjeinek szenvedését látva a Solferinói emlék című könyvében vetette fel, hogy jöjjön létre olyan pártatlan segélyszervezet, amely háborús körülmények között is képes a sebesültek ellátására úgy, hogy a sebesültek között orvosi szükség szerint állítják fel az ápolási sorrendet. Ezen kezdeményezés következményeként került felállításra 1863-ben a csak svájci állampolgárokból álló katonai sebesültek segítésének nemzetközi bizottsága, amely 1875 óta már a mai nevén, mint Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága működik. 1864 pedig Genfben megállapodást kötöttek az államok arról, hogy a vöröskeresztes alakulatokat, járműveket, épületeket nem tekintik célpontnak és a haderő részének, a sebesült katonákat állampolgárságra való tekintet nélkül ápolásban részesítik és tiszteletben tartják a vöröskereszt megkülönbözető jelölését.

A háborús bűnösök felelősségre vonása szempontjából a hadijogi szabályok fejlődéstörténetének fontos eleme az 1907. évi hágai konferencián az elfogadott egyezménybe foglalt Martensz-klauzula, amelynek lényege, hogy a nemzetközi jog általános szabályai fegyveres konfliktus esetén is alkalmazandók, még abban az esetben is, ha nincsen kifejezetten a fegyveres konfliktusra vonatkozó előírás az adott nemzetközi jogi jogforrásban. A háborús bűnösök felelősségre vonása során később sokszor jelenik meg a Martensz-klauzulára történő hivatkozás.

A XX. század eleje óta Hága és Genf városa jelentős szerepet képvisel a hadviselés jogának szabályozásában, így azóta a hadviselés során alkalmazandó szabályokat hágai és genfi jogra osztják. A megkülönböztetés alapja abban áll, hogy a hágai jog a ius ad bellum, azaz a háborúindítás legitimitásából kiindulva alapvetően arra koncentrál, hogy a parancsnoknak és a katonáknak a hadműveletek során milyen elveket kell figyelembe venniük. A genfi jog pedig a háború áldozatainak védelmére fókuszál, a védett személyek jogait sorolja fel. A hágai és a genfi jog ugyanúgy a hadviselés során alkalmazandó szabályokat (ius in bello) jelent. A ius ad bellum, azaz a háború indítás joga azonban a háborúskodás elítélésével fokozatosan csökkent, majd pedig meg is szűnt, később pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapításával a gyakorlásának megkísérlése már szankcionálhatóvá is vált, így az államok a genfi jog továbbfejlesztésére törekedtek.

A jelenleg hatályos szabályozás a második világháborút követően megalkotott 1949. évi genfi egyezményeken alapul. Ekkor mindenek előtt a tengelyhatalmak hadviselésének bűneit tartották szem előtt, s elmaradt azoknak a kérdéseknek a szabályozása, ahol az angolszász-szovjet antifasiszta koalíció sem a Martensz-klauzula szellemében járt el, így a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt is tartózkodtak az olyan cselekmények miatti felelősségre vonástól, amelyeket a náci háborús bűnösök mellet az antifasiszta koalíció hadereje is végrehajtott.

1949-ben négy egyezmény született:

  1. a szárazföldi fegyveres összetűzések betegeinek és sebsültjeinek védelméről
  2. a tengeri fegyveres összeütközések betegeinek, sebesültjeinek és hajótöröttjeinek védelméről
  3. a hadifoglyok védelméről
  4. az ellenséges hatalom által megszállt területek polgári lakosságának védelméről

A 1949-ben létrejött négy egyezményben az államok már a ,,fegyveres összetűzések” fogalmával operálnak. Ennek oka egyrészt az, hogy a ,,háború” szót nem kívánták használni, mivel az ENSZ létrejöttével a ius ad bellum véglegesen jogellenessé vált, másrészt pedig maguk az államok kerülni szerették volna azt is, hogy a konfliktusaikat saját maguk háborúnak minősítsék. A hágai típusú szabályok így a genfi jogba kerültek beillesztésre. A hadijog elnevezés helyett pedig lassan a humanitárius nemzetközi jog megnevezés vált használatossá.

A humanitárius nemzetközi jog kérdéseit első sorban az 1949. évi genfi egyezmények és az azokat kiegészítő 1977- évi kiegészítő jegyzőkönyvek szabályozzák.

Az 1949-es genfi egyezményeknek a mai napig 196 ország a részese, a 1977. évi jegyzőkönyveket azonban ennél már kevesebben fogadták el. Magyarország részese a kiegészítő jegyzőkönyveknek is, így a magyar katonáknak azok szabályait is szem előtt kell tartaniuk.

A humanitárius nemzetközi jog alapfilozófiája szerint a hadviselés a harcképes és egymással harcolni kész katonák lovagias ügye, ez alapvetően azt jelenti, hogy katona csak tényleges katonai célpontot, ellenséges katonát támadhat. Ebből következően a kombattáns1 nem vonható felelősségre a hadijog szabályainak megfelelően kioltott emberéltekért. A kombattáns csak abban az esetben vonható felelősségre, ha a hadviselés során nem tartotta tiszteletben a hadviselés szabályait. Aki viszont jogilag nem minősül kombattánsnak, az az általa kioltott emberéletekért büntetőjogi felelősséggel tartozik. A humanitárius nemzetközi jog szabályai szerint a kombattáns lét elengedhetetlen feltétele, hogy a katona felelős parancsnokság alatt álljon és a hadműveletek során a háború törvényeit és szokásait betartsa.

A harcképtelen, magát megadó katona nem jelent katonai erőt és hadifogolynak kell tekinteni és hadifogolytáborban kell őrizni. A hadifogolytábor-beli körülményeket és bánásmódot az 1949. évi III. genfi egyezmény szabályozza részletesen. A hadifogoly csak a nevét és rendfokozatát köteles közölni, a hadifoglyot kihallgatni szabad, de tilos vele szemben kínzó és kényszerítő eszközt alkalmazni. A hadifogoly nem vonható felelősségre az általa kioltott emberéletekért, amennyiben a cselekedetei során betartotta a háború törvényeit és szokásait. Felelősségre vonható viszont háborús bűncselekmények elkövetéséért, kémkedésért és perfídiáért2, azaz hadi álnokságért.

Védelemre jogosult személyek a hadműveletekben részt nem vevő orvosok lelkészek, haditudósítók, őket megkülönböztető jelzéssel kell ellátni és a védelemre jogosultság feltétele az, hogy harci cselekményben ne vegyenek részt.

A hadműveletek vezetése során irányadó szabályok megalkotásakor számos megállapodás született arra nézve, hogy melyek azok a fegyvertípusok és hadi technikák amelyek alkalmazását tiltják. Biológiai fegyverek gyártása, valamint vegyi fegyverek gyártása és raktározása például tiltva van. A vegyi fegyverek tilalmának ellenőrzésére külön nemzetközi szervezet rendelkezik hatáskörrel (OIAC). A vak fegyverek, álcázott robbanó eszközök, taposóaknák, vakító lézerfegyverek ugyancsak tiltott eszközöknek minősülnek. A drónok és robotfegyverek bevetésének humanitárius nemzetközi jogi szabályozására szintén vannak törekvések.

A hadműveletek során alkalmazható fegyverek körében felmerülő kérdés az atomfegyverek alkalmazásának jogszerűsége a hadviselés során. A WHO 1993-ban történő kezdeményezéséhez csatlakozóan az ENSZ Közgyűlése határozatban kért tanácsadó véleményt a Nemzetközi Bíróságtól abban a kérdésben, hogy a nemzetközi jog szempontjából megengedett-e az atomfegyverek használata vagy az azzal való fenyegetés. A Nemzetközi Bíróság válaszában azt fogalmazta meg, hogy az ENSZ Alapokmánya sem nem engedi meg, sem nem tiltja kifejezetten semmilyen különös fegyverfajtának a használatát, legyen szó akár atomfegyverekről is. A Bíróság nem talált általános jellegű egyezményes vagy szokásjogi szabályt, amelyik kifejezetten tiltaná az atomfegyverekkel történő fenyegetést.3

A nemzetközi humanitárius jog legsúlyosabb megsértését a háborús bűncselekmények jelentik. A háborús bűn olyan súlyos bűncselekmény, amelyért az elkövetők személyesen felelősségre vonhatók. A Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) hatáskörébe tartozik a háborús bűncselekmények elkövetéséért való felelősségre vonás. Háborús bűnnek minősül például a szándékos emberölés, a kínzás vagy embertelen bánásmód, ideértve a biológiai kísérleteket, nagy fájdalom szándékos előidézése vagy a testi épség, illetve egészség súlyos megsértése, a védett személy jogellenes elhurcolása vagy áthelyezése, illetve a jogellenes fogva tartása, túszok szedése. Az egyéni felelősség pedig szintén alkalmazhat az emberiség elleni bűncselekmények, a tömeggyilkosság és a népirtás esetén is. Az emberiség elleni bűncselekmények a polgári lakosság ellen elkövetett bűnöket jelentik, mint a szándékos emberölés kínzás, rabszolgaságba taszítás. Ilyen jellegű bűncselekmények miatt első alkalommal a második világháború után a náci és japán politikai és katonai vezetők nürnbergi és tokiói pere során került sor. Azóta pedig számos ideiglenes törvényszék felállítására került sor, például a volt Jugoszlávia, Ruanda, Kambodzsa, és Libanon területén zajlott konfliktusok során elkövetetett atrocitások elkövetőinek megbüntetése érdekében. A háborús törvényszékekkel szembeni legnagyobb kritika, hogy a ,,győztesek igazságszolgáltatásának” nevezik őket.

A Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-ban a Római Statútummal jött létre és felállítására 2002-ben került sor, a világ első nemzetközi bíróságaként. Joghatósága a háborús bűncselekményekre, emberiesség elleni bűncselekményekre, népirtásra és az agresszió bűncselekményére terjed ki. A büntetőjogi felelősségre vonás a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt nem az államokkal, hanem a felelős személyekkel szemben történik. A Nemzetközi Büntetőbíróságnak jelenleg 123 tagja van, viszont például az Egyesült Államok, India, Kína és Oroszország nem csatlakozott a Római Statútumhoz.

Kapcsolat
1. A hadijogi alapfogalom szerinti harcolni tudó katona. 2. A hadi álnokság fogalma azt jelenti, hogy az illető magát védelemre jogosult személynek álcázza abból a célból, hogy ezáltal katonai előnyt kovácsoljon. 3. CIJ: Az atomfegyverek használatának vagy az azzal való fenyegetés jogszerűsége tárgyában a Közgyűlés kérdésére adott tanácsadó vélemény, 1996. július 8., Rec., 1996)

Legújabb cikkek

A büntetés kiszabásának elvei – enyhítő és súlyosító körülmények a büntetés kiszabása során

A büntetőeljárás során a bíróságnak először abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a vád tárgyát képző cselekmény bűncselekménynek minősül-e, a bűncselekményt a vádlott követte-e el, és amennyiben igen akkor el kell döntenie, hogy az elkövetővel szemben milyen jogkövetkezményeket kíván alkalmazni.

Az alapítványokra vonatkozó illetékszabályok változása – fontos határidő közeleg

Manapság az egyesület mellett az alapítvány az egyik leggyakrabban választott nonprofit civil szervezeti formáció, amellyel valamilyen tartós célt lehet megvalósítani. Tekintettel arra, hogy egyre több alapítvány jön létre, de sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy erre a jogi személyre milyen szabályok vonatkoznak, így ebben a cikkben az alapítványok vonatkozásában egy általános tájékoztatást kívánunk adni, továbbá az elmúlt években megvalósult jogszabályi változásokra kívánjuk felhívni a figyelmet.

A tulajdoni lap rejtelmei – avagy útmutatás ahhoz, hogy mit érdemes figyelni a tulajdoni lapon

A tulajdoni lap egy olyan okirat, amelyen megtalálható az összes fontos információ egy adott ingatlanról az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján. Magyarországon minden ingatlan szerepel a Földhivatalnak az ingatlan-nyilvántartásában, így tehát minden ingatlannak van tulajdoni lapja. Kérdés azonban, hogy mit is árul el egy tulajdoni lap, milyen adatokhoz juthatunk általa. Ebben a cikkben a tulajdoni lapon szereplő információkkal kapcsolatban szeretnénk hasznos tanácsokat megosztani.