Mi történik a kihallgatáson? A nyomozó hatóság előtt történő kihallgatás menete és szabályai, a gyanúsított jogai és kötelezettségei

kihallgatás

Bármelyikünk életében előfordulhat az a szituáció, hogy a rendőrségtől érkező idézést kap tanúként vagy gyanúsítottként történő kihallgatásról. Amennyiben ez a sokszor nem várt esemény bekövetkezik, igazán fontos, hogy már az eljárási cselekmény időpontját megelőzően tájékozódjunk a kihallgatás szabályairól és menetéről, valamint a minket megillető jogokról és kötelezettségekről. Az idézés kézhezvételekor mindenekelőtt először arról tanácsos meggyőződnünk, hogy a rendőrségtől érkezett idézés gyanúsítottként vagy tanúként történő kihallgatásról szól-e, ennek ugyanis már rögtön az idézésből ki kell tűnnie. A gyanúsítotti és a tanúkénti kihallgatás folyamata és előírásai eltérőek. Jelen cikkünkben azonban kizárólag a nyomozó hatóság előtt történő gyanúsítotti kihallgatás menetét és szabályait kívánjuk ismertetni.

Az idézésnek a megidézett gyanúsított köteles eleget tenni, az idézés a büntetőeljárási törvény szerint postai úton, telefonon vagy az illetékes hatóság előtti megjelenés során szóban is történhet. Amennyiben valamely oknál fogva mégsem tudunk megjelenni az idézésben megjelölt időpontban, úgy azt a lehető legkorábbi időpontban jelezni kell az idéző hatóságnak. Ennek elmulasztása ugyanis rendbírsággal, elővezetéssel, de végső esetben akár még körözés és elfogatóparancs kibocsátásával is járhat.

A kihallgatás előtt érdemes tájékozódnunk az eljárási cselekmény során minket megillető jogokról és kötelezettségekről. A gyanúsítottnak a kihallgatás során kötelező együttműködnie a rendőrséggel, ennek keretében köteles az eljárási cselekményen a hatóság rendelkezéseinek megfelelően és a büntető eljárási törvényben meghatározottak szerint jelen lenni, valamint lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, valamint ezek megváltozását – a változást követő három munkanapon belül – az eljáró hatósággal közölni.

A gyanúsított a gyanúsítás közléséig jogosult arra, hogy a gyanúsítotti kihallgatásával kapcsolatos büntetőeljárási jogairól tájékoztatást kapjon, védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza, illetve védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon. Amennyiben az eljárás során a védő jelenléte kötelező és a gyanúsítottnak nincsen meghatalmazott védője, akkor a nyomozó hatóság a gyanúsítotti kihallgatásra történő idézéssel egyidejűleg intézkedik védő kirendeléséről.

A védő részvétele nem minden bűncselekmény esetében kötelező, azonban a büntetőügyek jó része a nyomozati szakban dől el, az ügyben eljáró hatóságok minden lényeges információt a felderítési, illetve vizsgálati szakaszban gyűjtenek össze. Az itt begyűjtött információkra épül a gyanúsítás is, és ezekből az iratokból dolgozik majd a későbbiek során a bíróság is. Ebből kifolyólag a védekezés irányának potenciális meghatározása kiemelten fontos, amely hozzáértő védő segítségével garantálható a leginkább.

A terhelt a büntetőeljárási törvény alapján – az eljárás egésze során – számos jogosultságokkal rendelkezik, így különösen jogosult arra, hogy

„a) megismerje a gyanúsítás és a vád tárgyát, továbbá ezek változását,

b) a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság megfelelő időt és körülményeket biztosítson számára a védekezésre való felkészüléshez,

c) a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon,

d) védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza,

e) a védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon,

f) vallomást tegyen vagy a vallomástételt megtagadja,

g) bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen, az utolsó szó jogán felszólaljon,

h) a tárgyaláson és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában tartandó ülésen jelen legyen és az e törvényben meghatározottak szerint kérdéseket tegyen fel,

i) jogorvoslattal éljen,

j) az eljárás ügyiratait – a törvényben meghatározott kivételekkel – teljes terjedelmében megismerje,

k) egyezség megkötését, illetve ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését kezdeményezze.”

Ha a nyomozó hatóság értékelése – így különösen a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök – alapján meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság őt gyanúsítottként kihallgatja.

A kihallgatás kapcsán rendkívül fontos kiemelni, hogy bármilyen információ, amelyet a kihallgatás során a terhelti figyelmeztetés után nyújtunk a nyomozó hatóság részére a vallomásunk részét fogja képezni, ugyanis a büntetőeljárási törvény akként rendelkezik, hogy „a terhelt vallomásának minősül a terhelt minden olyan a büntetőeljárásban a terhelti figyelmeztetés utáni, bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt tett, illetve ezeknek címzett szóbeli vagy írásbeli közlése, amelyben a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényt állít”.

A kihallgatás megkezdése előtt a nyomozó hatóság intézkedik a kihallgatáshoz szükséges feltételek biztosításáról. Megismeri a rendelkezésre álló adatokat – e körben kitér akár a kihallgatandó személy egyéniségére vonatkozó információkra is -, gondoskodik a szükséges személyek megjelenéséről, a megfelelő helyiségről és a szükséges technikai feltételekről egyaránt.

A kihallgatás a büntetőeljárási törvény XXX. fejezetében meghatározottak szerint történik, melynek folyamatát alapvetően három szakaszra oszthatjuk fel.

Az első szakaszban a személyazonosság megállapítása és ellenőrzése történik. Ennek során a gyanúsítottnak nyilatkoznia kell a személyét azonosító és a vele való kapcsolattartást biztosító adatokról.

A személyazonosság ellenőrzése után következnek a terhelti figyelmeztetések. Ennek keretében a nyomozó hatóság figyelmezteti a gyanúsítottat a kihallgatás során megillető jogairól és az őt terhelő kötelezettségekről, így többek között arról, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást az eljárás folyamán bármikor megtagadhatja, amennyiben vallomást tesz az bizonyítékként felhasználható, valamint mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.

A kihallgatás céljának közlése, a törvényes figyelmeztetések felolvasása után kezdődik meg maga a vallomástétel. Ha a terhelt vallomást kíván tenni akkor a vallomástétel kezdetén, a terhelti figyelmeztetéseket követően a nyomozó hatóság nyilatkoztatja a személyes körülményeiről (foglalkozása, munkahelye, iskolai végzettsége, családi körülményei, egészségi állapota, vagyoni és jövedelmi viszonyai, rendfokozatai).

A vallomástétel során első körben a nyomozóhatóság lehetőséget biztosít a gyanúsított számára arra, hogy a történteket saját szavaival adja elő, így hatóságnak lehetősége nyílik arra, hogy megismerje a kihallgatott személy álláspontját és azt, hogy az egyéni szemszögéből miként élte meg a történéseket. Kérdéseket csak ezt követően intéznek a kihallgatott személyhez.

A gyanúsított a vallomástétel során nem köteles igazat mondani, a vallomásának egyetlen korlátja az, hogy mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat és kegyeleti jogot hamis tényállítással nem sérthet. Fontos, hogy a nyomozó hatóság részéről rávezető és befolyásoló kérdések feltétele tilos a kihallgatás során. Az eljárási cselekmény végén a kihallgató összegzi az elhangozottakat, majd pedig a kihallgatási jegyzőkönyv ellenőrzése és aláírása történik.

A nyomozó hatóság minden kihallgatás során eltérő technikákat alkalmazhat annak érdekében, hogy a gyanúsított bűnösségének bizonyítására minél több információ és bizonyíték álljon rendelkezésre. Ilyen kihallgatási technikák például a feszültségkeltés, a jóindulat vagy barátságosság érzésének keltése, vagy akár valótlan információk közlése. Mindezekből kifolyólag fontos az, hogy a kihallgatásra mindig felkészülten érkezzünk.

Amennyiben cikkünkkel kapcsolatban további kérdése lenne vagy ezen a területen jogi segítségre volna szüksége, úgy forduljon ügyvédi irodánkhoz bizalommal!

Kapcsolat