Valóban börtönbe kerülhetnek az „álhíreket”, „rémhíreket” terjesztők?

börtönbe kerülhetünk?

Bűncselekményt követünk el, ha elhagyjuk a „karantén” területét? Tényleg börtönbe kerülhetünk, ha a barátainknak elmondjuk, hogy szerintünk péntektől „karantént” rendelnek el Budapest területére, és változik-e a büntetőjogi megítélése ennek, ha ugyanezt a Facebook üzenőfalunkra posztoljuk?

Ebben a cikkben dr. Budai Norbert ügyvéd ismerteti azon speciális bűncselekményeket, amelyeket jelen – koronavírus miatt kialakult – veszélyhelyzetben könnyedén elkövethet bárki, aki nem tartja be az előírt rendelkezéseket, és a fent elhangzó kérdésekre adandó válaszokat is megadja.

Magyarország Kormánya a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel hirdette ki a veszélyhelyzetet hazánk egész területére az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében.

Jelen koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetben számos olyan büntetőjogi kockázat merülhet fel melyekkel az eddig megszokott életünkben egyáltalán nem, vagy csak az állampolgárok nagyon szűk számának kellett szembenézniük. Most azonban ezen büntetőjogi relevanciával rendelkező körülmények, helyzetek bármelyikünknél felmerülhetnek, ezért fontos tisztában lenni azzal, hogy mit tehetünk, és mit kell elkerülnünk annak érdekében, hogy ne kövessünk el bűncselekményt.
Jelen helyzetben a közbeszédben felmerülő – és büntetőjogi relevanciával rendelkező – kérdéseket az alábbi két nagy csoportba sorolhatjuk:

  • Az egyik, hogy milyen büntetőjogi relevanciája lehet annak, ha valaki valótlanságokat állít a koronavírussal vagy az azzal kapcsolatos hatósági intézkedésekkel kapcsolatban;
  • a másik, hogy mi történik akkor, ha valaki nem tartja be azokat a járványügyi intézkedéseket, melyeket a Kormány azért vezetett be, hogy megakadályozza vagy legalábbis lassítsa a koronavírus járvány terjedését.

Mielőtt a fenti témákat elkezdeném boncolni, tájékoztatom az olvasókat, hogy a cikk a 2020. március 21. napján hatályos jogszabályok alapján készült, de már a koronavírus elleni védekezésről szóló törvénytervezet szabályainak a figyelembevételével.

I. Valóban börtönbe kerülhetnek az álhíreket vagy rémhíreket terjesztők?

Napjainkban több olyan hírrel találkozhatott az olvasó, hogy rémhírterjesztőt fogott el a rendőrség, aki akár több évet is „kaphat” ezen cselekményéért, vagy a kornavírussal kapcsolatos álhír terjesztése bűncselekmény ezért tartózkodjunk ettől. Általában ezen híradások is pontatlanul számolnak be az egyes esetekről, és felületesen ismertetik, hogy az adott személy milyen büntetőjogi tényállást valósíthatott meg, és ezért milyen szankcióra számíthat. Először is tegyük tisztába, hogy milyen büntetőjogi tényállásokról beszélhetünk ezen téma kapcsán.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény (Btk.) két releváns tényállást tartalmaz, amiket elkövethet valaki, ha a jelenlegi helyzetben a kornavírussal vagy a hatósági intézkedésekkel kapcsolatban valótlanságokat állít – és persze további feltételek is fennállnak – ezek a következők:

Rémhírterjesztés

337. § Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közveszéllyel fenyegetés

338. § (1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.

I/1. Rémhírterjesztés

Már az elején fontos rögzíteni, hogy önmagában azzal, ha valaki valótlanságokat állít – akár a kornavírussal kapcsolatban – még nem valósítja meg ezt a bűncselekményt, hiszen ahhoz számos egyéb feltételnek is meg kell valósulnia. Az egyik ilyen feltétel, hogy a valótlan tény állításának közveszély színhelyén kell megtörténnie.

Először tehát azt kell tisztázni, hogy mit értünk a közveszély fogalma alatt. Ennek tisztázását azonban az nehezíti, hogy a Btk. nem határozza meg a közveszély fogalmát, azt kizárólag a joggyakorlat alakította ki. Ez alapján a közveszély legelfogadottabb meghatározása az alábbi:

„Büntetőjogi közveszély alatt a jogalkalmazás olyan objektív helyzetet ért, amelynek fennállásával meghatározatlan vagy nagyobb számú személy élete, testi épsége sérelmének, illetve előre fel nem becsülhető nagy értékű vagyoni javak megsemmisülésének, megrongálódásának a reális lehetősége következik be.” 1

Felmerül a kérdés, hogy ezen fogalom alapján akkor Magyarország egész területét közveszély színhelyének kell-e most tekinteni. Álláspontom szerint ma már igen, hiszen tudjuk, hogy a kornavírus már az ország egész területén fenyeget közvetlen és tömeges megbetegedéssel (és a Kormány által benyújtott fent említett törvényjavaslat és annak indokolása alapján is ez az álláspont tekinthető irányadónak), azonban megjegyzendő, hogy korábban, amikor csak egy-két elszigetelt fertőzésről tudtunk, akkor hazánk egész területét nem lehetett közveszély színhelyének tekinteni a koronavírus miatt.

A közveszély színhelyének meghatározásának – mint azt fent említettem – azért van jelentősége, mert a rémhírterjesztés bűncselekményét kizárólag közveszély színhelyén lehet elkövetni, így amennyiben nem a közveszély színhelyén valósul meg a valótlan tény állítása -vagy a valós tény elferdítése – akkor valamennyi további tényállási elem megvalósulása esetén sem beszélhetünk a Rémhírterjesztés bűncselekményének megvalósulásáról.

Fontos feltétel ezen bűncselekmény megvalósulásához az is, hogy a valótlan tények állítása nagy nyilvánosság előtt kell, hogy történjen. Tehát amennyiben egy személyes beszélgetés során állít valaki valótlanságokat biztosan nem valósul meg a rémhírterjesztés, azonban, ha ezt valaki a Facebook üzenőfalán teszi már megvalósulhat.

További feltétele annak, hogy a Rémhírterjesztés bűncselekménye megvalósuljon az, hogy a valótlan állításnak – vagy a valós tény elferdítésének – alkalmasnak kell lennie arra, hogy a közveszély színhelyén emberek nagyobb csoportjában zavart vagy nyugtalanságot keltsen. Azt viszont fontos kiemelni, hogy a bűncselekmény megállapításához nem szükséges a zavar vagy nyugtalanság kialakulása, csupán a kijelentésnek alkalmasnak kell erre lennie.

A bűncselekmény megvalósulásához szükséges elem továbbá, hogy a tényállítás valótlan vagy a valósághoz képest elferdített legyen, és a közlő személynek a tudata átfogja ezt. Büntetőjogi szempontból az a tény valótlan, amelynek nincs semmilyen valóságalapja, teljes mértékben kitaláció, míg azon tény elferdített, amelynek ugyan van valóságalapja, de az elferdítés következtében a közölt állítás már nem felel meg az eredeti, valós tényalapnak. 2

Fontos tudni, hogy nemcsak az követi el a bűncselekményt, aki a maga által kitalált valótlan vagy elferdített tényeket közli, hanem az is, aki a másoktól hallott ilyen állításokat továbbítja, mindkét esetben feltétel azonban, hogy a közlőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a közölt tény valótlan vagy a valóságtól elferdített. Megjegyzendő, hogy a valóságnak megfelelő objektív információ közlése vagy híresztelése akkor sem valósítja meg a bűncselekményt, ha egyébként az emberekben zavart vagy nyugtalanságot kelt. 3

Látható, hogy a Rémhírterjesztés bűncselekmény elkövetésének lehetőségét beszűkíti azon feltétel, hogy csak a közveszély színhelyén lehetséges annak elkövetése. Azonban a Kormány jelen helyzetben úgy gondolja, hogy mivel a koronavírus az egész ország területén fenyeget potenciális és tömeges sérelemmel, ez a minőség indokolja azt, hogy esetenként a koronavírus-fertőzés is rendelkezzen a közveszély büntetőjogi ismérveivel, és ahol a sérelem potenciális közelségbe kerül azzal, hogy megállapítható a vírus megjelenése, ott mind az ellene irányuló küzdelem, mind a köznyugalom fokozottabb védelmet élvezzen. 4

Ennek érdekében a koronavírus elleni védekezésről szóló törvénytervezetben a Kormány javaslatot tett a Rémhírterjesztés tényállásának megváltoztatására, az alábbiak szerint:

„337. § Rémhírterjesztés
1) Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Látható, hogy a bűncselekmény első alapesetének szabályozása lényegében megegyezik a most is hatályban lévő rendelkezéssel, azonban a törvénytervezet a Rémhírterjesztés tényállását egy újabb alapesettel egészítené ki. A törvénytervezet ezen alapesetből kihagyná a bűncselekmény megvalósulásának sajátos helyszínét, azaz a közveszély színhelyét, ezzel egyértelműen kifejezve, hogy az egész országban az általános nyugtalanság alapját képező fenyegetéssel összefüggő köznyugalmat a jogalkotó a közveszély színhelyétől független büntetőjogi védelem alá helyezi, így a bűncselekmény elkövetési helyét kiterjeszti az egész országra. Ezen törvényjavaslat elfogadását követően, tehát a Rémhírterjesztés ezen alapesetének megítélésekor nem kell vizsgálni azt, hogy a valótlan állítás (híresztelés) közveszély helyszínén történt-e.

Ezzel a törvénytervezet kifejezi azt is, hogy az egész országot érintő védekezéssel összefüggésben a szólásszabadság nem terjedhet ki a tudottan valótlan tények állítására, híresztelésére. A büntetőjogi arányosság alkotmányos követelménye azonban azt kívánja, hogy a védekezés eredményességének megzavarására sem alkalmas, és ezért a köznyugalomra objektíve hatást nem gyakorló állítás ne legyen büntetendő.

Ezek alapján csak azon valótlan állítások lesznek büntethetőek, amelyek alkalmasak arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozzák vagy meghiúsítsák, és nagyon fontos feltételként még rögzíti a tervezet azt is, hogy ezen alapeset csak különleges jogrend -tehát például veszélyhelyzet – idején bünteti a tényállásszerű magatartásokat.

II./2. Közveszéllyel fenyegetés

A másik bűncselekmény, amely felmerülhet jelen veszélyhelyzetben, ha valótlanságot állítunk a kornavírussal kapcsolatban, az a Közveszéllyel fenyegetés. A Rémhírterjesztés és a Közveszéllyel fenyegetés egymáshoz nagyon hasonlító büntetőjogi tényállások, ezért most csak azon ismérveket rögzítem részletes, melyekben a Közveszéllyel fenyegetés eltér a fent taglalt bűncselekménytől, és a közös elemekről csak említést teszek az ismétlések elkerülése érdekében.

Ezen bűncselekmény is a köznyugalmat védi, és azon elkövetőt bünteti, aki valótlan tény állításával ezen köznyugalmat meg kívánja zavarni, de – ahogy a Rémhírterjesztésnél – itt is további feltételek együttes megvalósulása szükséges ahhoz, hogy ezen bűncselekmény elkövetéséről beszélhessünk.
Ezen feltételek az alábbiak:

  • köznyugalom megzavarására alkalmas;
  • olyan valótlan tényt állít, vagy híresztel vagy azt a látszatot kelti;
  • hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget.

A fentiek alapján látható, hogy ebben az esetben is a bűncselekmény megvalósulásához nem elég, ha a kijelentés valótlan, hanem annak alkalmasnak kell lennie a köznyugalom megzavarására (a nyilvánvalóan komolytalan, viccelődő valótlan tényállítások nem valósítják meg a bűncselekményt), azonban az nem feltétel, hogy a köznyugalom megzavarása ténylegesen megtörténjen. 5

Fontos kiemelni, hogy a Rémhírterjesztéstől eltérően a Közveszéllyel fenyegetés csak kizárólag valótlan, tehát minden valóságalapot nélkülöző tény állításával vagy híresztelésével lehet elkövetni, a való tény elferdítésével nem. Szintén különbség, hogy ezen bűncselekmény nemcsak tény közlésével, hanem látszat keltésével is elkövethető.

Mindkét esetben feltétel, hogy az elkövetőnek tisztában kell azzal lennie, hogy valótlan tényt állít vagy látszatot kelt, és ez alkalmas a köznyugalom megzavarására.

Az egyik legnagyobb eltérés a két bűncselekmény között az, hogy a Közveszéllyel fenyegetés elkövetéséhez nem szükséges a közveszély színhelyén történő elkövetés, az bárhol megtörténhet, és nem szükséges a nagy nyilvánosság sem, az elkövethető akár egyetlen emberrel való közléssel is.

Másik komoly eltérés, hogy a Közveszéllyel fenyegetés bűncselekmény megvalósulásához, a tényállításnak nem egyszerűen valótlannak kell lennie, hanem a valótlan tényállításnak azt kell közölnie (és a látszat keltésének azt kell sugallania), hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, ez a bűncselekmény csak ebben az esetben bünteti a valótlan tényállítást. Tehát a médiában megjelenő azon eset miszerint valaki azon információt terjeszti, hogy „karantént” fognak elrendelni egy városban nem valósítja meg a Közveszéllyel fenyegetés bűncselekményét, hiszen a „karantén” elrendelése nem közveszéllyel járó esemény, hanem egy közveszélyt okozó betegség továbbterjedésének akadályozását célzó intézkedés (megjegyzendő, hogy a „karantén” fogalmát a büntetőjog nem ismeri, de erről részletesen a következő cikkemben írok).

A fentiekben ismertettem milyen tipikus, a valótlan tény állításával elkövethető bűncselekményeket lehet elkövetni jelen kornavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet idején, a következő cikkemben pedig ismertetni fogom, hogy milyen bűncselekményeket követhetünk el, ha megszegjük azokat a járványügyi intézkedéseket, melyeket a Kormány azért vezetett be, hogy megakadályozza vagy legalábbis lassítsa a koronavírus járvány terjedését, tehát például elhagyjuk a „karantén” helyszínét.

Ha fentiekkel kapcsolatban kérdése van forduljon hozzám bizalommal!

Kapcsolat


1. T/9790 számú törvénytervezet
2. HVG Jogkódex, Magyar Büntetőjog I-III.- új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára
3. HVG Jogkódex, Magyar Büntetőjog I-III.- új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára
4. T/9790 számú törvénytervezet
5. HVG Jogkódex, Magyar Büntetőjog I-III.- új Btk. – Kommentár a gyakorlat számára